A szabályok előírják, hogy központi fűtésre és használatimelegvíz-készítésre használt, legfeljebb 70 kW névleges teljesítményű termékek csak akkor vezethetők be piaci forgalmazásra, ha szerepel rajtuk egy, az energiahatékonysági osztályukat feltüntető címke. A különböző típusú készülékekhez/technológiákhoz különböző energiacímkéket írnak elő, de az közös bennük, hogy mindegyik egy egyetlen pillantással felismerhető, fokozatokkal ellátott színskálával azonosítja a különböző hatékonysági szinteket.
A címkézés célja az, hogy biztosítsa az ügyfélnek a termék hatékonysági szintjének azonosítását, és az ugyanazon technológiát használó termékek azonos szempontrendszer alapján való összehasonlítását. Azoknál a termékeknél, ahol a hatékonyságot külső időjárási körülmények is befolyásolják (ilyenek például a hőszivattyúk), a hatékonysági szint az iránymutató hőmérsékleti zónák szerint van megadva. Az európai szabályok a különböző készülékekből, összetevőkből és kapcsolódó kezelőelemekből álló rendszereknél a termékcímkéken túl rendszercímkék használatát is előírják. A különböző elemek közötti kedvező szinergiának köszönhetően ez a második címkézési típus lehetővé teszi, hogy a rendszerek a megfelelő készülékekénél is magasabb szintű hatékonyságot tudjanak elérni.
Ugyanattól a naptól új követelmények kerültek bevezetésre a kizárólag központi fűtésre használt, valamint a több felhasználási célú (központi fűtésre és használatimelegvíz-készítésre is használt) készülékekre. Ezek a követelmények a legfeljebb 400 kW névleges teljesítményű termékekre vonatkoznak, és megakadályozzák a legkevésbé hatékony termékek piacra kerülését. A használatimelegvíz-tárolóknak ugyancsak új követelményeknek kell megfelelniük a hőveszteség tekintetében. A puffertartályokat is minősítik a hőveszteség terén mutatott hatékonyságuk szerint. A használatimelegvíz-tárolók esetében 500 literes űrméretig kötelező a címkézés, az 500 és 2000 liter közötti űrméretű tartályoknál pedig kötelezően be kell tartani az energiahatékonysági osztályozást. A központi fűtéshez és a vegyes felhasználású készülékekhez használt hőszivattyúk esetében a szezonális hatásfok-határértékek mellett teljesítménytől függő konkrét zajszinthatárértékeket is meghatároztak. Ahhoz, hogy piaci forgalmazásban megjelenhessenek, a gázüzemű vízmelegítőknek, a használatimelegvíz-készítő rendszerek fali hőszivattyúinak és a napkollektoros rendszerek tartályainak eleget kell tenniük egy sor hatékonysági követelménynek is az energiacímkézésen túl.
A szabályok előírják, hogy központi fűtésre és használatimelegvíz-készítésre használt, legfeljebb 70 kW névleges teljesítményű termékek csak akkor vezethetők be piaci forgalmazásra, ha szerepel rajtuk egy, az energiahatékonysági osztályukat feltüntető címke. A különböző típusú készülékekhez/technológiákhoz különböző energiacímkéket írnak elő, de az közös bennük, hogy mindegyik egy egyetlen pillantással felismerhető, fokozatokkal ellátott színskálával azonosítja a különböző hatékonysági szinteket.
A címkézés célja az, hogy biztosítsa az ügyfélnek a termék hatékonysági szintjének azonosítását, és az ugyanazon technológiát használó termékek azonos szempontrendszer alapján való összehasonlítását. Azoknál a termékeknél, ahol a hatékonyságot külső időjárási körülmények is befolyásolják (ilyenek például a hőszivattyúk), a hatékonysági szint az iránymutató hőmérsékleti zónák szerint van megadva. Az európai szabályok a különböző készülékekből, összetevőkből és kapcsolódó kezelőelemekből álló rendszereknél a termékcímkéken túl rendszercímkék használatát is előírják. A különböző elemek közötti kedvező szinergiának köszönhetően ez a második címkézési típus lehetővé teszi, hogy a rendszerek a megfelelő készülékekénél is magasabb szintű hatékonyságot tudjanak elérni.
Ugyanattól a naptól új követelmények kerültek bevezetésre a kizárólag központi fűtésre használt, valamint a több felhasználási célú (központi fűtésre és használatimelegvíz-készítésre is használt) készülékekre. Ezek a követelmények a legfeljebb 400 kW névleges teljesítményű termékekre vonatkoznak, és megakadályozzák a legkevésbé hatékony termékek piacra kerülését. A használatimelegvíz-tárolóknak ugyancsak új követelményeknek kell megfelelniük a hőveszteség tekintetében. A puffertartályokat is minősítik a hőveszteség terén mutatott hatékonyságuk szerint. A használatimelegvíz-tárolók esetében 500 literes űrméretig kötelező a címkézés, az 500 és 2000 liter közötti űrméretű tartályoknál pedig kötelezően be kell tartani az energiahatékonysági osztályozást. A központi fűtéshez és a vegyes felhasználású készülékekhez használt hőszivattyúk esetében a szezonális hatásfok-határértékek mellett teljesítménytől függő konkrét zajszinthatárértékeket is meghatároztak. Ahhoz, hogy piaci forgalmazásban megjelenhessenek, a gázüzemű vízmelegítőknek, a használatimelegvíz-készítő rendszerek fali hőszivattyúinak és a napkollektoros rendszerek tartályainak eleget kell tenniük egy sor hatékonysági követelménynek is az energiacímkézésen túl.
